Bármit sugalljon is az esti híradó, az emberi élet felbecsülhetetlenül drága. Éppen ezért nem meglepő, hogy a modern hadviselés jövője a távirányításban rejlik. Egészen pontosan a távirányított rovardrónokban, legalábbis részben.

A drón szóról először valószínűleg a gyilkos Predator és Reaper UAV-k ugranak be mindenkinek, bár ma már egyre gyakrabban találkozhatunk békésebb társaikkal is - akár színházakban is, ahol a távirányított repülő masinák a táncosokkal közös koreográfiát "adnak elő".

A hadsereg érthető módon érdekelt abban, hogy a lehető legtöbb harci tevékenységet "kiszervezze", azaz robotokat küldjön a frontvonalba. Mivel mesterséges intelligenciát még nem vagyunk képesek létrehozni - talán szerencsére - így ezek természetesen távirányítású szerkezetek, amelyek elvégzik azt a munkát, mely egyébként emberek életét veszélyeztetné.

Nem csak légicsapásokra vagy bombák hatástalanítására használhatóak azonban a drónok. Az amerikai hadsereg aktívan dolgozik azon, hogy olyan miniatűr, rovarszerű drónokat fejlesszen ki, amelyek gyakorlatilag észrevétlenül volnának képesek elvégezni azt a tevékenységet, amelyet általában a legkeményebb bakák kapnak feladatul: a felderítést.

Ezek a MAV-ok (micro aerial vehicle) hasonló felépítésűek lesznek, mint a rovarok, minden bizonnyal hasonlóan oldják majd meg a repülést is. Nem lehet majd őket egy pillantással kiszúrni, nem lesznek zajosak - mégis felbecsülhetetlen értékű információkat szolgáltathatnak a bázisnak az ellenség tevékenységéről. A csapatok elhelyezkedése, centire pontos koordináták, a tisztek azonosítása akár arcfelismeréssel, a lehetőségek szinte korlátlanok.

Ez maga az életre kelt science-fiction, amelyre minden bizonnyal nem is kell soká várnunk - aki látni akarja, milyen gyorsan fejlődik a dróntechnológia, sétáljon ki egy derűs napon az ELTE Lágymányosi kampuszára, ahol a biomérnök hallgatók hobbiból röptetik és táncoltatják gyakran saját építésű távirányítású robotjaikat.