A média térhódításáról és hasonló egyebekről már egészen felesleges beszélni. Minden mondat közhely, mindenki immunis az egyébként jó szándékú prevencióra, hiszen minél többet hallunk valamit (ráadásul ugyanabban az oktató hangnemben), annál kevésbé tesz ránk benyomást.

De mégis, mi a fenét csináljon egy szülő, ha egyfelől nem akarja tiltani a gyereknek a tévézést, másrészt azonban nincs ereje és ideje minden esetben felügyelni a kicsiket, míg tévéznek?

Jogszabályok és a legújabb kampány

A Médiaunió Alapítvány társadalmi célú kampánya, mely az elmúlt hónapok óta igyekszik hatást gyakorolni a szülőkre, nagyon dicséretes és minden tekintetben minőségi törekvés. Azonban fel kell tennünk a kérdést: vajon mit lehet elérni vele? Lesz-e áttörés, társadalmi szinten mérhető változás a kiskorúak korlátlan televíziózását illetően? A kampány kétség kívül nagy hatású és alaposan szervezett, de egyáltalán nem biztos, hogy bármit is ér. A szülők, még a legöntudatosabbakat is figyelembe véve, nemigen vállalhatják, hogy innentől kezdve majd esélyét sem adják annak, hogy gyerekeik olyan műsort nézhessenek a televízióban, amit bármilyen okból kifolyólag nem volna tanácsos látniuk.

A törvények és előírások sajnos annyit érnek csupán, mint a hatásukra a képernyő sarkában megjelenő kék háromszögek, sárga, meg piros körök, illetve a műsorok előtt beharangozott korhatáros felhívások...

Gyerekzár csatornákhoz kötve – És a távirányítót sem kell a szekrény tetejére rejteni

Minden bizonnyal a gyerekzár a leghatékonyabb megoldás. Jó ideje alkalmazza már szinte valamennyi tévészolgáltató, de a felmérések alapján csak nagyon kevés háztartásban használják. Mi ennek az oka?

A szülők nagy része nem igazán mozog otthonosan a technika világában. Gyakori, hogy a tízéves Lacika, vagy az ugyanennyi idős Juliska, illetve anyuka-apuka technikai felkészültsége között akkora a különbség, hogy azt szinte fel sem lehet fogni. Így a gyerek vagy megoldja magának a dolgot és inaktiválja a nem elég figyelmesen beállított gyerekzárat, vagy ami ennél sokkal jellemzőbb: a szülő meg sem próbálja aktiválni azt.

Miért? Mert nincs kedve, ideje, ereje, stb. arra, hogy bíbelődjön a különböző menüpontokkal és kikeresse a megfelelő beállítást, majd kódolja a gyerek védelmében azokat a csatornákat, amelyeket nem tanácsos néznie.

Pedig érdemes időt szánni minderre, hiszen ez valóban hatékony megoldás, szemben a médiakampánnyal. Beszélni kell a problémáról, nem lehet eléggé hangsúlyozni a témakört, de alternatívát és megoldást kell kínálni a szülőknek.

Egy jól beállított gyerekzár távirányítón keresztül is aktiválható/inaktiválható, s ami szintén nem elhanyagolható szempont a szabad nevelés tekintetében: a távirányítót nem kell elvenni a gyerektől. Nem kell azt éreznie, hogy neki tilos az önálló tévézés. Mert nem is az. Ami tilos: gátat szabni a gyerekek egészséges fejlődésének (például érthetetlen és agresszív műsorok megtekintésének engedélyezésével, de ugyanígy megmagyarázhatatlan tiltások eszközölésével is.)