A címben foglalt felütést nem úgy kell érteni, hogy a robot fogja majd a gyerekek kezét, hogy el ne essenek, vagy ne cigizzenek stikában a tájház mögött - a jövő osztálykirándulásai akár kilométerek ezreire is elrepíthetnek majd anélkül, hogy a tanulóknak fel kellene állniuk a padból.

A távirányítású technológiákban rejlő lehetőségeket jól mutatja a Murray-Darling Medence egy általános iskolájának példája, ahol a gyerekek nemrég egy virtuális múzeumlátogatáson vehettek részt- méghozzá a canberrai Ausztrál Nemzeti Múzeumban.

Dacára a kilométerek ezreinek, a diákok élménye teljes lehetett, már csak azért is, mert igazi csúcsmodern technológiát használhattak. A múzeumot fizikailag egy távirányított robot járta be, a gyerekek pedig egy hatalmas képernyőn kísérhették figyelemmel a történéseket. A robotot egy tárlatvezető is elkísérte az útra, így nem maradt el az oktatás sem.

A világ másik felére, osztálypénz nélkül

Az elv a következő: ha egy gyerek meg akar nézni egy kiállított tárgyat, a robot hangfelismerő szoftverének köszönhetően veszi az utasítást és közelebb megy ahhoz. Kamerája 360 fokban képes továbbítani a képet, így senki semmiről nem marad le, és persze képes a nagyításra is, így a lehető legközelebbről megvizsgálhatják a tárgyakat a gyerekek.

Az egész olyan, mintha egy valóban virtuális térben irányítanák a kamerát a gyerekek - kivéve, hogy egy másik földrészen a maga fizikai valójában is lezajlik mindez.

Kiváló lehetőséget ad ez az oktatásban arra, hogy a tanulók olyan helyeket látogassanak meg, amelyek meglátogatására az osztálypénzből egyébként valószínűleg nem futná. Képzeljük csak el, ahogyan a negyedik bések a Louvre-ban vagy a Kongresszusi Könyvtárban császkáltatják robotjaikat. Valószínűleg nem kis élményt ad ez a nagyfokú interaktivitás, ami az oktatást is jóval hatékonyabbá teszi.